Infók:
Kerstin Gier német írónő Fellegszálló című műve 2018. decemberében jelent meg Németh Odette fordításában. A 352 könyv a könyvmolyképző Kiadónál a Vörös pöttyös könyvek sorozatát bővíti, mint ahogy azt Gier korábban megjelent trilógiái is tették. Folytatásra nem kell várni, ugyanis egy egyrészes regényről beszélünk. Ez lenne-e Gier eddigi legjobb könyve? Nos, vágjunk bele a kivesézésébe!
A borító:
A borító mellett nem mehetünk el szó nélkül, ugyanis imádom Kerstin Gier könyveinek borítóit. A lila és a vörös már az ókor óta az előkelőséget szimbolizálja, így nem csoda, hogy az illusztrátor is ezekkel a színekkel játszik. Nem mutat túl sokat, hanem inkább eleganciát sugároz. Persze ha alaposan megnézzük a képet, felismerhetjük rajta a könyvben is megjelenő alakokat.A történet:
Ha nem lapozzátok át véletlenül a prológust, ahogy én tettem, egy in medias res-es kezdéssel kapásból a történet csúcspontját olvashatjuk, melynek köszönhetően rengeteg kérdésünk lesz: Miért cipel a főszereplő egy gyereket, miközben vérzik a válla? Ki és legfőképpen miért lövöldözik? Ki vall épp szerelmet a főszereplőnek?
A történet főszereplője és egyben narrátora Fanny Funke, aki a svájci hegyekben található Fellegszálló egyik gyakornokaként dolgozik. Mivel a karácsonyi ünnepekre és a szilveszteri bálra a hotel összes szobáját és lakosztályát lefoglalták, munkaerőhiány miatt Fanny szobalányság mellett más feladatok elvégzője lett: egy óvónővel vigyáz a vendégek rájuk bízott gyerekeire, illetve a wellness részlegen segédkezik.
Megérkezik Ben, és Tristan, akiknek köszönhetően kialakul egy szerelmi háromszög, amit én nem igazán szerettem, ugyanis a két fiút Gier nem dolgozta ki annyira, hogy bármelyikükbe is bele lehessen esni.
Természetesen a kisebb-nagyobb konfliktusok sem maradnak el, miközben az olvasó egyre jobban megismeri a hotel mindennapjait.
A történet főszereplője és egyben narrátora Fanny Funke, aki a svájci hegyekben található Fellegszálló egyik gyakornokaként dolgozik. Mivel a karácsonyi ünnepekre és a szilveszteri bálra a hotel összes szobáját és lakosztályát lefoglalták, munkaerőhiány miatt Fanny szobalányság mellett más feladatok elvégzője lett: egy óvónővel vigyáz a vendégek rájuk bízott gyerekeire, illetve a wellness részlegen segédkezik.
Megérkezik Ben, és Tristan, akiknek köszönhetően kialakul egy szerelmi háromszög, amit én nem igazán szerettem, ugyanis a két fiút Gier nem dolgozta ki annyira, hogy bármelyikükbe is bele lehessen esni.
Természetesen a kisebb-nagyobb konfliktusok sem maradnak el, miközben az olvasó egyre jobban megismeri a hotel mindennapjait.
Főbb szereplők:
Fanny Funke: Egy tizenhét éves, kedves, szorgalmas, kíváncsi lány, aki az érettségi elől munkába menekült. Mindenkiben a legjobbat látja, és ennek köszönhetően mindent el is hisz, ami pár olvasó számára idegesítő lehet, pláne, mikor már a huszadik összeesküvés-elméletet rakja össze.
Ben Montfort: A hotel tulajdonosának fia, aki bár külsőre hasonlít apjára, barátságosságában, kedvességében és névmemóriájában nagyon is különbözik tőle. Annak ellenére, hogy a történet fontos szereplője, nem nagyon ismerjük meg, amit nagyon sajnálok.
Tristan Brown: Az egyik vendégének az unokája, aki hobbi szinten a szálló falán mászik, és mindenbe beleüti az orrát. Humorával és sportos alkatával tipikus macsó, de az ő karakterét mégis érdekesebbnek éreztem Bennél.
A Fellegszálló nem egy olyan könyv, aminek már a második oldalán beindul az akció, de ha kicsit lelassul az ember, igenis élvezhetővé válik. Engem pont a karácsonyi zsongás utáni időszakban talált meg, amikor már pont egy kis nyugalomra vágytam. A történet a mi világunkban játszódik, fantasy elemek is csak történetek képében kapunk, amiket Gier magyarázat nélkül az olvasó véleményére hagy.
Egy hotelben játszódó történet esetén elengedhetetlen, hogy érdekesebbnél érdekesebb karaktergárdát sorakoztasson fel, amit a Fellegszálló meg is tesz. Ott van kapásból a történet elején az ifjabb Don, aki kilencéves léte ellenére olyan szövegeket nyom le, hogy az a nála jó pár évvel idősebb Fanny-t is félelemben tartja; a dúsgazdag orosz házaspár, akiknek van egy hamar nyílttá váló titkuk; a gyanúsan viselkedő testőrük; a két idegesítő Barnbrooke szépség, és a náluk jóval kedvelhetőbb húgaik; a hiénákká avanzsált három munkatársnő; Pavel a mosdókonyha ura és énekese; Monsieur Rocher, aki már a kezdetek óta a hotelben dolgozik, és ennek köszönhetően jobban ismeri, mint a saját tenyerét; a Tiltott Macska, aki annak ellenére, hogy a hotel kitiltotta az állatokat, lebukás nélkül él ott; a hét Hugó, akik Fanny morzsákkal odaszoktatott csókái és természetesen a sor nem ér itt véget. Persze ennyi nevet megjegyezni is nehéz, de ne aggódjatok, a könyv végében névjegyzéket is találhatunk, aminek köszönhetően képben leszünk, hogy kiről is van szó.
A történet első fele bemutatja, hogy milyen a hotelben az élet, milyen problémák lépnek fel a vendégek érkeztével, míg a második fele egy nagy csavarral berobban, és egyéb csavarokkal megtámasztott feszes történetvezetésével válik letehetetlenné, bár a kevésbé türelmes olvasók lehet el sem jutnak eddig.
Válaszolva az értékelés elején feltett kérdésemre, nem, nem ez volt a legjobb Gier könyv, amit valaha olvastam, de sok más ifjúsági könyvet maga mögé állított a listámon.
"– Egyébként Fanny vagyok. Fanny Funke.
– Ben. Ben Montfort.
– De vicces! – mondtam. – A hoteltulajdonosokat is Montfortnak hívják. Roman és Rudolf Montfort. Testvérek, és…
Atyaisten! Atya. Úr. Isten. Megrökönyödve bámultam rá.
– Kérlek, kérlek, mondd, hogy nem állsz velük rokonságban!
Ben együttérzően vont vállat.
– Sajnálom – mondta."
Ben Montfort: A hotel tulajdonosának fia, aki bár külsőre hasonlít apjára, barátságosságában, kedvességében és névmemóriájában nagyon is különbözik tőle. Annak ellenére, hogy a történet fontos szereplője, nem nagyon ismerjük meg, amit nagyon sajnálok.
Tristan Brown: Az egyik vendégének az unokája, aki hobbi szinten a szálló falán mászik, és mindenbe beleüti az orrát. Humorával és sportos alkatával tipikus macsó, de az ő karakterét mégis érdekesebbnek éreztem Bennél.
Vélemény:
A Fellegszálló nem egy olyan könyv, aminek már a második oldalán beindul az akció, de ha kicsit lelassul az ember, igenis élvezhetővé válik. Engem pont a karácsonyi zsongás utáni időszakban talált meg, amikor már pont egy kis nyugalomra vágytam. A történet a mi világunkban játszódik, fantasy elemek is csak történetek képében kapunk, amiket Gier magyarázat nélkül az olvasó véleményére hagy.
Egy hotelben játszódó történet esetén elengedhetetlen, hogy érdekesebbnél érdekesebb karaktergárdát sorakoztasson fel, amit a Fellegszálló meg is tesz. Ott van kapásból a történet elején az ifjabb Don, aki kilencéves léte ellenére olyan szövegeket nyom le, hogy az a nála jó pár évvel idősebb Fanny-t is félelemben tartja; a dúsgazdag orosz házaspár, akiknek van egy hamar nyílttá váló titkuk; a gyanúsan viselkedő testőrük; a két idegesítő Barnbrooke szépség, és a náluk jóval kedvelhetőbb húgaik; a hiénákká avanzsált három munkatársnő; Pavel a mosdókonyha ura és énekese; Monsieur Rocher, aki már a kezdetek óta a hotelben dolgozik, és ennek köszönhetően jobban ismeri, mint a saját tenyerét; a Tiltott Macska, aki annak ellenére, hogy a hotel kitiltotta az állatokat, lebukás nélkül él ott; a hét Hugó, akik Fanny morzsákkal odaszoktatott csókái és természetesen a sor nem ér itt véget. Persze ennyi nevet megjegyezni is nehéz, de ne aggódjatok, a könyv végében névjegyzéket is találhatunk, aminek köszönhetően képben leszünk, hogy kiről is van szó.
A történet első fele bemutatja, hogy milyen a hotelben az élet, milyen problémák lépnek fel a vendégek érkeztével, míg a második fele egy nagy csavarral berobban, és egyéb csavarokkal megtámasztott feszes történetvezetésével válik letehetetlenné, bár a kevésbé türelmes olvasók lehet el sem jutnak eddig.
Válaszolva az értékelés elején feltett kérdésemre, nem, nem ez volt a legjobb Gier könyv, amit valaha olvastam, de sok más ifjúsági könyvet maga mögé állított a listámon.
Kedvcsináló idézetek:
– Ben. Ben Montfort.
– De vicces! – mondtam. – A hoteltulajdonosokat is Montfortnak hívják. Roman és Rudolf Montfort. Testvérek, és…
Atyaisten! Atya. Úr. Isten. Megrökönyödve bámultam rá.
– Kérlek, kérlek, mondd, hogy nem állsz velük rokonságban!
Ben együttérzően vont vállat.
– Sajnálom – mondta."
"– Köszönjük, hogy ilyen jól gondját viselte a mi kis vadócainknak!
– Hahaha!- mondta Don. – Ez olyan, mintha az ember megköszönné egy cápának, hogy csak a kis lábujját harapta le, és nem az egész lábát."
– Hahaha!- mondta Don. – Ez olyan, mintha az ember megköszönné egy cápának, hogy csak a kis lábujját harapta le, és nem az egész lábát."
"A szerelem rózsát keres, a féltékenység tövist talál. – mondta Monsieur Rocher. – Vagy fordítva, a szerelem talál rózsát, és a féltékenység keres tövist?"
"– Uramatyám, ez milyen giccses már! – mondta aztán Ben. – Amúgy lefagy a seggem.
– Én meg szívből utálom ezt a dalt – mondtam, és majd megpukkadtam a nevetéstől. – Azon gondolkodom, honnan ismerem egyáltalán. Olyan szörnyű! "
– Én meg szívből utálom ezt a dalt – mondtam, és majd megpukkadtam a nevetéstől. – Azon gondolkodom, honnan ismerem egyáltalán. Olyan szörnyű! "
Összességében:
A Fellegszálló egy kiváló kandalló előtt üldögélős, forrócsokit szürcsölgetős, lassabb típusú, könnyed olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése