Az érzés, mikor megkéred tesódat, hogy hozzon haza egy könyvesboltba lerendelt könyvet, ő meg is teszi, de te nem vagy otthon, mikor hazaér. Becsengetsz, majd ő nyit ajtót a könyvvel a kezében, te pedig a nyakába akarsz ugrani, hogy megköszönd. Erre még ki sem nyílik az ajtó, kiesik a könyv a kezéből és jól meggyűrődik. Te meg szoborként állsz az ajtóban kvázi sokkot kapva...
Szerencsére a betűk nem rázódtak ki a könyvből, így neki is estem az olvasásnak és reménykedtem, hogy ez is legalább olyan erős érzelmeket vált ki belőlem, mint a szabadesése. Nos, szerencsére nem kellett csalódnom.