És eljô az Antikrisztus | Elveszett próféciák kritika

Infók:

Neil Gaiman és Terry Pratchett 314 oldalas könyve bővelkedik az olyan tartalmakban, amiket szívesen olvas az ember. Angliában Good Omens címmel 1990-től, itthon 2010-től gyűjti folyamatosan a rajongókat. A műnek nincs több része, de nincs is rá szüksége. Érdemes odafigyelni a mondanivalójára.

Történet:

Az Apokalipszis elég kedvelt téma az irodalomban, a filmvilágban és a spekulációkban is. Azonban eddig senkinek se jutott eszébe, hogy az ördög fiát felküldhetik a Pokolból, a sátánista apácák pedig elrontják az előre megszervezett cserét. Így kerülhet az Antikrisztus egy Isten háta mögötti kisvárosba. Senki sem számolna egy angyallal és egy démonnal, akik már olyan régóta vannak a Földön, hogy inkább megmenteni, mint elpusztítani szeretnék azt. Vagy azzal, hogy a boszorkányvadászok tényleg találnak egy boszorkányt (aki hivatalos utód). A Lovasokról és motorosokról nem is beszélve, akik halesőben sietnének a helyszínre. Ahol a világ sorsa a 11 éves Adamtől függne. Ahol eljő az Antikrisztus.

De ki találna ki ilyesmit?

Szereplők (a könyvből másolva):

TERMÉSZETFÖLÖTTI TEREMTMÉNYEK

Isten (Isten)

Metatron (Isten Hangja)

Azirafael (Angyal, mellékállásban antikvárius)

Sátán (Bukott angyal, Fényhozó)

Beelzebub (Szintén bukott angyal, a Pokol Hercege)

Hastur (Bukott angyal, a Pokol Hercege)

Ligur (Szintén bukott angyal, a Pokol Hercege)

Aviv Or

Crowley (Angyal, de nem igazán bukott, inkább lassacskán szállingózott lefelé)

APOKALIPTIKUS LOVAS SZEMÉLYEK

HALÁL (Halál)

Háború (Háború)

Éhínség (Éhínség)

Szennyezés (Szennyezés)

EMBEREK

Ne Kívánd Meg Felebarátod Asszonyát Pulsifer (Boszorkányvadász)

Agnes Nutter (Jósnő)

Newton Pulsifer (Bérszámfejtő és Boszorkányvadász Közlegény)

Anatéma Apparát (Gyakorló okkultista és professzionális leszármazott)

Shadwell (Boszorkányvadász őrmester)

Madame Tracy (Kifestett Jezebel [délelőttönként, csütörtökön megegyezés szerint] és Médium)

Bőbeszédű Mária nővér (Sokatmondó Szt. Beryl Rendjének sátánista apácája)

Mr. Young (Egy apa)

Mr. Tyler (Lakóközösségi szóvivő)

Postás

Linn

ŐK

ADAM (Antikrisztus)

Pepper (lány)

Wensleydale (fiú)

Brian (fiú)

Kórus: Tibetiek, földönkívüliek, amerikaiak, atlantisziak és egyéb furcsa teremtmények kórusa az

Utolsó Napokból

VALAMINT:

Eb (a Sátán kutyája, macskanyúzó)

Vélemény:

Őrültség lenne kihagyni. Talán Crowley és Azirafael voltak a kedvenceim, de valahol mindenkit imádtam (bár a postás valahol elég hátborzongató). Úgy tűnik, hogy a rajongóknak is a két jómadár volt a legszimpatikusabb, mert másról nem is igazán találtam fanartot :D Fejlődés talán mindegyik szereplőnél volt, bár a legjobban Adamen lehetett észrevenni.
(Karaktereknél szeretném megjegyezni, hogy nem lustaságból nem fejtettem ki bővebben a szereplőket, csupán az íróknál jobban nem tudtam volna őket bemutatni.)

 Ez a könyv megint egy olyan mű, amit érdemes többször, több életkorban kiolvasni, mert mindig mást fedez fel benne az ember. Lehet, hogy elsőre csak "szimplán" egy jó sztorit, vicces történetet lát benne az ember. Másodjára talán megérti, hogy miről beszél Adam a bálnás résznél. Harmadjára felismeri a Lovasokat a mindennapokban, stb.

Mikor elkezdtem a könyvet, nem igazán aggódtam amiatt, mert kétírós. Eddigi tapasztalataim alapján ilyenkor az írók egymás erősségére építenek és fokozottan figyelnek arra, hogy egyikőjük se legyen domináns. Persze ilyenkor mindig fennáll az a veszély, hogy nem találják meg az egyensúlyt, túl nagy a stílusbeli különbség vagy egyszerűen csak szétcsúszik a történet. Volt olyan könyv, amire figyelmeztettek, hogy ne olvassam el, mert nagyon nem klappolnak a stílusok. Hát ez nem olyan. A történetvezetés úgy kerek, ahogy van. Én speciel nem figyeltem, hogy melyik részt melyik író alkotta, mindenesetre egyikük sem hazudtolta meg magát. Érdekes volt nézni, ahogy a karakterek keresztezik egymás útját úgy, hogy közben fogalmuk sincs a másik szerepéről. Hol segítik, hol keresztbe tesznek egymásnak.. A kedvencem talán az volt, mikor Azirafael és Crowley találkoznak Anatémával.

Az utolsó harcot nem teljesen így képzeltem, de fenomenális volt az a csavar. Fokozott izgalmak, a színen emberek, angyalok, démonok, Lovasok.... Majd a végkifejlet. Ami szintén zseniális lett.

Kedvcsináló idézetek:

-"Először is, Isten hihetetlenül titokzatos, ne adj' Isten körülményes utakon közlekedik. Isten nem kockázik az univerzummal; saját felfoghatatlan játékát játssza, amit ő talált ki. Ez a többi játékos szemszögéből leginkább egy érthetetlen és bonyolult pókerjátszmához hasonlít, amit koromsötét szobában játszanak üres kártyalapokkal, végtelen tétekkel, és egy osztóval, aki nem mondja el a szabályokat viszont végig mosolyog."

-"Az utolsó évezred nagy prófétái jobban ügyeltek a versmértékre, mint a pontosságra."

Linnpuzzle

-"Nem tudom, mi a jó abban, hogy embernek teremtik az embereket, aztán meg felidegesítik magukat azon, hogy emberként viselkednek."

-"Hacsak a felfoghatatlan terv nem sokkal felfoghatatlanabb, mint eredetileg képzeltük, akkor

nincsen egy óriási műanyag hóember a közepén."

-"25. És szólott az Úr az Angyalhoz, aki a keleti kaput őrzötte, és mondá Hol van a lángoló pallosod,

ami adatott tenéked?

26. És mondá az Angyal, Az elébb még itt volt, letehettem valahová, legközelebb elhagyom a

fejemet is;

27. És az Úr nem kérdezte még egyszer."

-"...pár havonta egyszer kiválasztott egy növényt, ami túl lassan nőtt, vagy száraz, barna foltok jelentek meg a levelein, vagy egyszerűen nem nézett ki olyan jól, mint a többi és körbehordozta a többi növény előtt.

– Búcsúzz el a többiektől, pajti – mondta a szerencsétlen növénynek. – Kevés vagy...

Aztán elhagyta a lakást az alkalmatlan növénnyel és pár órával később visszatért egy üres cseréppel, amit aztán gondosan szem előtt hagyott.

Londonszerte a legélénkebb, legelegánsabb és legszebb növények voltak. Ezen felül a legrémültebbek is."

Összegzés:

Bármikor olvasható. Humoros, elgondolkodtató dolgok a történetbe szőve. Jó olvasást mindenkinek!