Az álarc mögött | ACOTAR kritika

Infók:

A Tüskék és rózsák udvara (angolos rövidítéssel: ACOTAR) Sarah J. Maas második sorozata, mely közel akkora sikernek örvend, mint az Üvegtrón. Míg az előbb említett sorozat az akcióra helyezi a hangsúlyt, addig az ACOTAR a szerelemre. Az 512 oldalas első kötet, melyről a sorozat is kapta a nevét, 2016-ban jelent meg a Könyvmolyképző gondozásában.

A borító:

A borító letisztult, jól mutat a könyvespolcon. Imádom a rajzolt borítókat, ez azok közé a dolgok közé tartozik, amikkel meg lehet venni. A 'rózsaindák' pedig tökéletesen illenek a könyv címéhez.

A történet:

A történet elején egy vadászat közben ismerjük meg a főszereplőt, Feyre-t, aki a családjának próbál élelmet szerezni a téli napokra. Már éppen becserkészné zsákmányát, egy őzet, mikor az egyik bokorból egy hatalmas farkas ugrik elő. A ragadozó szerencsére nem a lányt akarja becserkészni, láthatóan észre sem vette az íját felajzó Feyre-t. A lány persze sejti, hogy nem közönséges farkassal, hanem egy tündérrel van dolga, ezért egy speciális nyílvesszővel lövi le.

Ezután kezdődik a baj, ugyanis egy rég elfeledett törvény szerint ha egy ember megöl egy tündért, akkor a vérével fizet érte. Nemsokkal a vadászat után beront Feyre-ék házába egy szörny, és bár meghagyja Feyre életét, elviszi magával a kontinens északi részére, ahol a tündérek élnek az emberektől elzárva. A szörnyről kiderül, hogy egy Tamlin névre hallgató főtündér, aki a terület udvarai közül a Tavasz udvarának a vezetője. Feyre az ő kastélyában tengeti napjait. Persze közel sem olyan vicces egyedül lenni emberként a tündérek között. Az udvarban egyre több furcsa alak fordul meg, sőt egy betegség is felüti a fejét.

Főbb szereplők:

Feyre: A 19 éves lány a könyv elején szimpatikus volt. Harcos személyiségnek tűnt, küzdött a családjáért, annak ellenére is, hogy az apja kb tudomást sem vett róla, a két nővére pedig éleükben nem csináltak többet vásárlásnál. Azt gondolná az ember, hogy mikor elkerül Tamlin udvarába, jobban megismerjük. Sajnos ki kell ábrándítsalak. Mit tudunk meg róla? Tud íjászkodni, szeret festeni, és bár mindenki dicséri, nincs megelégedve a külsejével. Mindössze ennyi, pedig a kötet én-elbeszélésben íródott. Semmi komplex karakterépítés. A történet során kiderül róla az is, hogy egyszerűen nem ért a szép szóból. Hiába mondják neki, hogy ne menjen oda, ne csinálja azt, mit csinál? Pont, amit nem kellene. És egyszerűen nem esik le neki, hogy nem kellene mókuskerékszerűen ugyanazt a hibát elkövetni... Eszembe jut róla az a szöveg, hogy "Soha nem követem el ugyanazt a hibát kétszer. Általában úgy öt-hat alkalommal szoktam, hogy biztos legyek benne." 

Tamlin: Egyszerűen nem értem ezt a tündért. Mikor ez a kötet megjelent, mindenki odáig volt érte, senki sem vette észre, hogy a közös jelenetei Feyre-van milyen bizarrok. Nincs igazán személyisége, a túlzott féltése, védelmezni akarása pedig idegesítővé teszi. Hogy Tamlin álompasi lenne-e? Nos ezt eléggé kétlem.

Lucien: Talán a legérthetőbb karakter a könyvben. Haragszik Feyre-ra, mert megölte a legjobb barátját, de Tamlin miatt nem hagyhatja, hogy meghaljon. Éppen ezért vívódik magával, mikor a lányt meg kellene menteni. Pontosan annyira volt ércelődő és pimasz, ami nem zökkentett ki az olvasásból. A családi háttere és a kapcsolata Tamlinnel pedig jól fel lett építve.

Rhysand: A történet legtitokzatosabb karaktere, ami miatt az egyik legizgalmasabb, legmegfejthetetlenebb is. DE! Egy hatalmas seggfej. Egészen a könyv végéig nem lehet tudni, hogy mit miért tesz, kinek az oldalán áll, de egy dolog mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Sokan mondják, hogy a cél szentesíti az eszközt, de Rhys átesik a ló másik oldalára. Amit Feyre-val művel, azt nem lehet megbocsátani. Nem, még a következő könyvekben sem.

A történet főgonosza: Mivel a könyv első felében nem igazán nevezik nevén (mint Voldemort, csak ő legalább erős főgonosz volt), ezért én sem árulom el hogy hívják. Annyit viszont elárulhatok, hogy közel sem olyan nagy észkombájn,  ami nevetségessé teszi a karakterét.

Személyes vélemény:

Az ACOTAR egy Szépség és szörnyeteg átdolgozás, mely a könyv első felében erősen érezhető is. Már az eredeti mű esetében is sokan gondolják, hogy stockholm szindróma van a szerelem hátterében. Nézzük, mi is ez a betegség pontosan: Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Józan ésszel azt hihetnénk, hogy gyűlölniük kellene őket. Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a rab figyelmet, néha előforduló felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki.

Most pedig nézzük meg, mi történik a könyvben: Miután Tamlin elrabolta Feyre-t, nem tartja egy magas toronyba zárva, de igazából csak a birtokán mozoghat. Tamlin ugyanis pontosan tudja, hogy a a tündérek gyűlölik az embereket, ezért Feyre nem fog messzire menni. Sokszor ráerőlteti magát a lányra, annak ellenére, hogy Feyre nyíltan kimondta, hogy nem örül Tamlin közeledésének. Ilyen például az ünnepséges jelenet is, amit a spoilermentesség miatt nem fejtenék ki.

A könyv három részre osztható. A könyv eleje amolyan "Elhúzom az orrod előtt a mézesmadzagot", elhiteti veled, hogy a kastélyos rész nem fog sokáig tartani, hát hogy tartana, ha Tamlin és Feyre akkora harcosok... Nos, én is elhittem. A könyv 70%-a Tamlin és Feyre "közelebbkerüléséről", Feyre festőmániájáról, Feyre meggondolatlanságairól, és egyéb tökéletesen érdektelen dolgokról szól. A könyv végén berobbannak az események, onnantól kezdve csak apróbb problémák vannak, mint például, hogy a főgonosz buta. De a könyv korábbi részeihez képest ez már felüdülés. Mintha visszatért volna az Üvegtrón első két-három kötetéből ismert Sarah J Maas stílus. Sajnos ez már nem képes elfeledtetni az olvasóval azt, ami korábban történt a könyvben.

Néhány idézet:

"Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy."

"– Ritkán fordul elő, hogy valaki megköszöni, hogy elvitted meghalni."

"– Undorító rohadék vagy.
– Feltétlenül meg kell kérdezzem Tamlintól, hogy ilyen hízelgéssel nyerted-e meg a szívét."

Összességében:

Ha erős női főszereplőt, vagy igazi szerelemről szóló könyvet keresel, az ACOTAR nem neked való.