Az érzés, mikor megkéred tesódat, hogy hozzon haza egy könyvesboltba lerendelt könyvet, ő meg is teszi, de te nem vagy otthon, mikor hazaér. Becsengetsz, majd ő nyit ajtót a könyvvel a kezében, te pedig a nyakába akarsz ugrani, hogy megköszönd. Erre még ki sem nyílik az ajtó, kiesik a könyv a kezéből és jól meggyűrődik. Te meg szoborként állsz az ajtóban kvázi sokkot kapva...
Szerencsére a betűk nem rázódtak ki a könyvből, így neki is estem az olvasásnak és reménykedtem, hogy ez is legalább olyan erős érzelmeket vált ki belőlem, mint a szabadesése. Nos, szerencsére nem kellett csalódnom.
Soya: Rany nővére. Bármit megtenne a testvéréért, amiért iszonyatosan becsülöm, de egyszerűen félelmetesen naiv...
Infók:
A Főnix Könyvűhely gondozásában álló 392 oldalas Korcsok az Overtoun-trilógia első kötete. R. J. Hendonnak, a történet megalkotójának már korábban is jelentek meg könyvei, bár ezek még magánkiadások. Sőt, a Harry Potter rajongók körében ismert Nurmengard-trilógia is az ő tollából született. Mivel utóbbit olvastam, Hendon (a.k.a. Juhász Roland) pedig a H.P. Facebook csoportban bejelentette könyve megjelenését, úgy gondoltam, miért ne adhatnék neki egy esélyt.
A borító:
Be kell vallanom, egyszerűen imádom a borító letisztultságát. Talán ez fogott meg először, mikor találkoztam a könyvvel. Tóth Zoltán eltalálta, hogy mi áll jól a könyvnek. Nem spoilerez, egyszerű, de mégis vonzza a szemet. Kíváncsian várom, hogy a folytatás milyen külsőt kap.
A történet:
A történet nem piszmog, kapásból egy gyerekgyilkosságba csöppenünk bele, amit egy kutya követ el. A támadást egyedül Rany éli túl, akit valamiért az eb nem támadott meg. Nyomozás veszi kezdetét, hogy kiderítsék, ki küldte a három gyerekre a négylábút. A korcsok viselkedését tanulmányozó dr. Lorens is itt bukkan fel, akit Rany már korábbról ismer, hála nagymamája régiségboltjának. Ezután a cselekmény egy lélegzetvételnyit lelassul, hogy jobban megismerjük a világot.
Overtoun. Egy hatalmas, makulátlan város fallal maga körül. A vezetői dinasztiát építettek ki, a benne élők maguk a tökéletesség, legalábbis szervezet szempontjából, ha felfogásilag nem is. Ódzkodnak a természettől, éppen ezért háziállatot sem tartanak, se húst, se növényt nem fogyasztanak, hanem emberek által készített tápanyagot. Egyszerűen minden mesterséges.
Dr. Lorens egyre mélyebbre ássa magát a volt kor szokásaiban, hogy segítsen Rany-nak. Ezzel felhívja magára a dinasztia figyelmét, így kerül a képbe a folyamatosan zord Baid, aki szemmel tartva a kutatót maga is egyre több dolgot tud meg.
Felváltva követjük Rany, Lorens, egy fekete kutya és Baid mozgását, ahogy útjaik hol eltávolodnak, hol pedig keresztezik egymást.
Miért fordultak el az emberek a természettől? Miért fontos annyira Rany a várost irányító dinasztiának? Miért nem támadják meg őt a kutyák? Mi történik a falon túl? Mindenre fény derül a könyvben.
Főbb szereplők:
Rany: Egy talpraesett tízéves kislány, aki minden helyzetben feltalálja magát. Szükség is van rá, ugyanis van egy titka. Ha választanom kell, őt nevezném kedvenc szereplőnek, ugyanis a mai emberhez ő állhat a legközelebb (nem véletlen). A haragot, melyet Overtoun iránt érez, illetve hogy miért ilyen érett ennyire fiatalon, hamar meg lehet érteni.
Dr. Lorens: Na, ő az a karakter, akit nem mindig tudtam hova tenni, annyira esetlen. Okos, a szíve a helyén van, próbál segíteni, de valahogy nem az igazi... Remélem, hogy a meginduló karakterfejlődésnek köszönhetően a továbbiakban jobban megszeretem majd.
Angyal: Egyszerűen awwwwww :3 (Kutyabarátként csak ehhez hasonló "értelmes" dolgokat tudok mondani)
Baid: Halálosan fél a kutyáktól, ugyanis egyszer megtámadta őt egy, aminek összeroncsolt arcát, és majdnem teljesen robot testét köszönheti. Munkahelyén bizonyítania kell, hogy megérte a városvezetőknek újraépíteni a testét, ezért is kezd el Lorens, majd Rany után kémkedni. Folyamatosan mogorva, nem csoda, hogy senki sem kedveli. Kicsit olyan, mintha fekete esőfelhők lebegnének a feje felett. (Pont, mint a mesékben)
Egy kis személyes vélemény:
Éppen Into the Badlands lázban égtem, mikor elhatároztam, hogy keresek egy disztópiát magamnak, amit olvashatok, a Korcsok pedig pont szembejött velem. Mikor kicsit utánaolvastam, megijedtem, hogy a több szemszög között egy kutya is szerepet kap. Attól tartottam, hogy a gondolkodása túlságosan emberszerű lesz, amitől kényelmetlenül érezném magam az olvasás közben, de szerencsére Hendon jól kezelte a helyzetet. Mivel négy szemszög van, ezért kevesebbszer nézünk a kutya szemén keresztül, így lényegében mindig felpezsdítően hat.
A cselekmény leköti az ember figyelmét, mindig ott lebeg az olvasó orra előtt, hogy hova korcsosult a könyvben világ. Az erős kezdés utáni lelassulás nem tart sokáig, a szereplők hamar akadályokba ütköznek, a csavarok sem maradhatnak el. Hendon erős, aktuális témákat boncolgat, melyek nemcsak olvasás közben gondolkodtatják el az embert, hanem utána is.
Kedvcsináló idézetek:
"– Őszintén mondom neked, Rany, nem hiszem, hogy dr. Lorens erre vetemedne. Jó embernek ismertem meg. Kevés az ilyen, de azért akad még, aki becsületes.
– Törvényszegő.
– Hogy mondod, kicsim?
– Törvényszegő ember – ismételte meg Rany. – Ha becsületes lenne, akkor feljelentene, hiszen ezt írják elő a törvények, nem? Ha titokban tartja, akkor megszegi a törvényt, tehát nem becsületes.
Mama vagy fél percig csak bámult a kislányra, aztán zavartan megköszörülte a torkát.
– Tudod, a becsületest és a törvényest nagyon sok választja el egymástól, csillagom. Lehet, hogy a törvényhozók helyesnek tartják, ha beárul két ilyen gyönyörű leányzót, de az messze állna a becsületességtől."
"– Amikor idősebb leszel – súgta egészen közelről –, rájössz majd, hogy ha felelősöket akarsz keresni a rossz dolgok miatt, amelyek a világban történnek, a listát addig bővítheted, amíg minden élő és valaha élt ember nem szerepel rajta."
Összességében:
A Korcsok jó első könyv egy trilógiáan. Pont annyit magyaráz, amennyi a nagy egész elején kell, nem játssza ki az összes kártyáját, hanem hagy a későbbiekre is, cserébe rengeteg gondolkodnivalót hagy maga után. Elsősorban YA-disztópia történetek kedvelőinek tudom ajánlani, de bárki örömét lelheti benne, aki szeret a környezetvédelemről, az ember és technológia "egymás mellett éléséről" filozofálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése