Infók:
Neil Gaiman műve eredetileg 1996-ban jelent meg Angliában, nálunk 2007-ben. A könyv 436 oldalas. Egy külön kistörténet is jelent meg nemrég, ami a How the Marquis got his coat back címet kapta.
Borító:
Nekem a magyar a kedvencem, de a külföldiek is nagyon jól eltalálták a mű hangulatát. Szeretem ahogy a kettős világot ábrázolják; már ezzel is a történetnek készítik elő a terepet.
A történet:
A főszereplő Richard Mayhew, aki teljesen normális életét éli Londonban: munkába jár, trollokat gyűjt, múzeumokba jár menyasszonyával, Jessicával. Néha kicsit (nagyon) szétszórt, de ennyi. Ez azonban teljesen megváltozik, segít egy sebesült, hajléktalannak tűnő lányon. A furcsa lányt Ajtónak hívják, és két (mondhatni halhatatlan) bérgyilkos üldözi. Innentől egyre több lehetetlennek tűnő helyzetbe csöppen bele: nem látják az emberek, vagy ha mégis, akkor egy pillanat alatt elfelejtik. Kiderül, hogy létezik egy párhuzamost város; Alsó London, ami csak kis mértékben hasonlít a normál emberek ismert világához. Van egy híd, ami néha embereket ragad el, egy doboz életet rejt, egy szörny pedig a csatornák alatti labirintusban él. A lakosok pedig talán még furcsábbak. Azok élnek itt, akik valahogy kiestek a társadalomból (pl.: a hajléktalanok). Ők gyűjtögetésből és vásári cseréből élnek.
Ajtó megpróbálja kideríteni, hogy kiés miért ölette meg a családját. Ebben segítségére van Vadász, a kétes hírű de Carabas márki, valamint Richárd is próbálja hasznosság tenni magát. A hajsza Fenti és Lenti Londonban, valamint egy bizonyos barlangban is zajlik. Végül felszárnyal az angyal és minden ajtó kinyílik.
Főbb szereplők:
 |
| By: Burdge |
Richárd Mayhew: Átlagos ember, amíg nem találkozik Ajtóval. Ezután elég nehezen rázódik bele a dolgokba (magyarán szerencsétlenkedik az istenadta), főleg csak sodródik a történtekkel. Igazából nagyon hamar megölnék vagy felfalná valami, ha nem segítenék a többiek. Azonban egyszer mindenki felnő; a többi meg már történelem :)
Ajtó Portico: Családja minden tagja képes kinyitni dolgokat. Miután valaki bérgyilkosokkal megölette a családját, megpróbál elmenekülni üldözői elől, és kideríteni, hogy ki áll a gyilkosság hátterében.
De Carabas márki: Misztikus ember, aki egy tartozás miatt segíti Ajtót és a hozzá csapódott Richárdot. Teljesen kiismerhetetlen a személyisége, megspékelve "csodálatos" modorával.... igen, ő az egyik kedvenc szereplőm :D
Vadász: Harcos, Ajtó testőre. Legendás lándzsájával vadászik a csatornák rémeire. De Carabas után a másik misztikus karakter
Vélemény:
Szerintem ez a könyv tipikusan az, ahol nem a történet a lényeg. Persze vannak benne meglepő dolgok, pl. a szereplők, a helyszínek és a végkifejlet sem a megszokott, de összességében valahogy mégsem érződik olyan nagy durranásnak. Szerintem Gaiman a történetben némi humoron keresztül egy elég fontos témát boncolgat: azoknak a sorsát, akik valamiért az utcán élni kényszerülnek. Ez a téma elkíséri a szereplőket a történeten keresztül, hol szembetűnőbben, hol megbújva a sorok hátterében. De a probléma még ott van.
A kérdésekre, hogy hogyan vagy miért kerültek oda, hogyan lehetne kijutni Alsó Londonból, nem kapunk választ se a könyvben, se a való életben. De ha csak egyszer belegondol az ember ebbe a dologba, ne adj' Isten még komolyan végig is gondolja, akkor ezek az emberek többé már nem lesznek láthatatlanok. Ha pedig egy kis segítséget is kapnak, akkor lehet, hogy vissza tudnak jönni. Már lehetnek valahol.
Kedvcsináló idézetek:
-"Ha a szétszórtságot olimpiai sporttá teszik, ő simán indulhat angol színekben."
-"Croup és Vandemar, Régi Cég – mondta kellemes hangon. – Akadályok akadálytalanítása, nehézségek könnyítése, zavaró végtagok eltávolítása, és megelőző fogászat."
-"Ruislip, az ellenfél egy olyan rossz álomra hasonlított, amit szumóbirkózás után lát az ember, ami közben végig Bob Marley szól a háttérben."
-"Rájuk bámult, várt száz évet, ami tucatnyi szívverésben párolgott el."
-"Kedves Naplóm! Ma túléltem egy sétát a magasban, egy halálos csókot és egy leckét a rugdosásról. Most éppen egy labirintusban bolyongok egy elmebeteg szemétládával, aki feltámadt a halálból, meg egy testőrrel, akiről kiderült, hogy… a testőr ellentéte. Annyira nem vagyok a helyzet magaslatán, hogy az már…"
– "Nem ez a legjobb pillanat, hogy kiderüljön, valamelyikünknek klausztrofóbiája van, ugye?
– Nem – felelte Ajtó.
– Akkor nem fog. "
"Mr. Croup rámosolygott Ajtóra, akár a róka, amelyik különösen durva drogot szed."
"Annyira nem volt a helyzet magaslatán, hogy már térkép kellett volna, hogy megtalálja."
Összességében:
Mint már említettem, szerintem a történet nem bővelkedik akkora izgalmakban, de igazából, ha ezt elfogadja az ember, akkor nincs vele semmi baj, nagyon élvezhető, vigyorogni is sokat lehet rajta. Egyszóval mindenkinek ajánlom, akinek egy kicsit is felkeltette az érdeklődését :)
 |
| By: JulietteArda |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése