Voldemort - Az örökség eredete | Filmkritika

 Miért vált Tom Denem Voldemorttá? Mi történt azokban az években, és mi történt a Roxfortban, mikor tanulmányai után visszatért? Van számos olyan utalás a könyvekben, amelyeket egyáltalán nem ültettek át a mozikba. Ezt a történetet szeretnénk elmesélni: a Sötét Nagyúr felemelkedését a Harry Potter előtti időkben egészen annak megtámadásáig és a Nagyúr első haláláig. - Így nyilatkoztak a készítők a rajongói filmről. A mai bejegyzésben pedig megnézzük, hogy mennyire sikerült beváltani a hozzá fűzött reményeket.

Vigyázat! Spoiler veszély! 

 Még 2016-ban indult egy kampány Kickstarteren, ami Voldemort Nagyúr eredettörténetének elkészítését ígérte. Ez egy olyan oldal, ahol meg tudod hirdetni az ötleteidet, és az érdeklődők segítségével össze tudod szedni a megvalósítására a pénzt. A backerkit.com szerint 15.000 Eurót tűztek ki célul a készítők, ezt 317 fő támogatásának köszönhetően 827 Euróval túlszárnyalták. Így a film biztos anyagi háttérrel rendelkezett. A Harry Potter jogait birtokló Warner Bros-szal sikeresen meg is egyeztek: Elkészíthetik az előzményrészt, de nem haszonszerzés céljából.

 Így került fel 2018. január 13-án a Youtube-ra a Voldemort - Az örökség eredete címet kapó videó.

 A történet több szálon fut. Az túlzás, hogy megismerjük, de végigkövetjük Grisha McLaggent, aki Tom évfolyamtársa volt, és nem mellesleg Griffendél leszármazottja, ahogy betör egy orosz bunkerbe, de elfogják, és Veritaserum segítségével vallatni kezdi őt egy férfi. Itt kapcsolódik be a történet másik szála, méghozzá flashback-ekben. Tom Denemet is csak ezeken a visszatekintéseken keresztül làthatjuk.

 A film nem elemzi Tomot, nem kapunk tiszta képet arról, hogy mi zajlott a fejében, pedig ez elvárható lett volna a történettől. Annyit viszont megtudunk, hogy mind a négy ház alapítójának leszármazottja a Roxfortba jár, sőt együtt képzik egymást. Egyszercsak Tomnál elpattan valami, és kifordul önmagából, amit a belé szerelmes Grisha nem tud felfogni.

 Tom először egy párbaj során megsebesíti Lazarus Smith-t, Hugrabug leszármazottját, majd elérkezünk Hepzibah Smith meggyilkolásához. Kiderül, hogy a női főszereplő szerelmes Tomba, aki akármennyire is gonosz, ezt nem használja ki, pedig igazán illett volna a szituációhoz. Sajnos a visszatekintések rövidek, túl sokat időzünk Grisha vallatásánál, ami vontatottá teszi a filmet. Mindez megoldható lett volna jól megírt dialógusokkal, de ezek elmaradnak. A készítők több ziccert is kihagytak, ami sokkal izgalmasabbá tette volna a történetet, amit pedig beleraktak, az kiszámítható volt. És igen, itt arra a jelenetre gondolok, mikor Grisha megszerzi az orosztól a naplót, majd kifele alakot váltva kiderül, hogy mindvégig Voldemort volt ott.

(Ennek köszönhetően tényleg kimondhatjuk, hogy ő a történet egyetlen igazi főszereplője.) Ha jobban belegondolunk, a film lespoilerezte ezt az egészet. Gondoljunk csak bele, hogy mit látunk az első percekben: Tom pakol, készül valahova; Grisha harcol az orosz varázslók ellen; Grisha az esőben egy lépcsőn ülve bámulja a négyesük (a négy leszármazott) mozgó képét. Továbbá egy pillanat erejéig Tom fél arcából a kamera hirtelen átvált Grisháéra. Pusztán ennek a villanásnyi időnek köszönhetően engem nem lepett meg a filmvégi csavar.

A színészi játékot tekintve a Tomot alakító Stefano Rossit tudom kiemelni, aki akár az eredeti filmszériában is helyet kaphatott volna. A Grishát játszó Maddalena Orcali sajnos nem túl hiteles a szűk mimikai palettájával.

 Egy olasz filmről beszélünk, amihez angol nyelvű utószinkront készítettek, ezért sajnos észrevehető a hang és a tátogás közötti különbség. Ez azoknak zavaró lehet, akik eredeti nyelven szoktak filmet nézni, a szinkronpártiak pedig már megszokták ezt. A vágóképek szépek, bár a túl sok szuperplánhasználatnak köszönhetően a jelenetek elveszítik a drámaiságukat, holott pont amiatt használják őket. (Hacsak nem szembemutatót akartak tartani...) A jelmezek korhűek, okos gondolat volt kevés helyszínen forgatni, a korba nem illő szóhasználat viszont kizökkent, mielőtt igazán elmerülhetnék a világban.

A filmen látszik, hogy mennyi pénzt fektettek bele. Mind az effektek, mind a zene minőségi. Nálam külön jó pontot kapnak a készítők azért, mert nem akarták leutánozni az eredeti Harry Potter sorozat zenéjének stílusát.

Igazából rajongói film révén nem igazán tudom azt mondani, hogy nagyon rossz lenne Az örökség eredete. Sokkal inkább bosszantó, mert a rengeteg munka, amit az utómunkába belefektettek, ennél milliószor jobb forgatókönyvért kiált. Ráadásul a trailer is többet ígért.

Nézd meg a filmet, ha nem zavar a lassú történetmesélés, a furcsa kameraváltás és nincs bajod a gyenge dialógusokkal.
Ne nézd meg, ha kíváncsi vagy arra, hogy mi mehetett végig Tom fejében, miközben Voldemorttá vált, mert az nem derül ki.

Kattints IDE a filmért!
ITT pedig egy francia alkotást nézhetsz meg jobb forgatókönyvvel, de kisebb büdzsével a háta mögött.

Hogyan szólt volna a történet a te tolladból?