Egy szív mélye | A papírmágus kritika

 

Infók:

Charlie N. Holmberg 2014-ben angolul kiadott könyve, amely eredetileg a The Paper Magician címet viselte. Nálunk csak tavaly adták ki. Egyébként egy trilógia kezdő kötete, aminek a záró része sajnos még nem jelent meg hazánkban.

Borító:

Őszintén szólva, valószínűleg nem olvastam volna el a könyvet, ha nem ez lenne a borító. Egyszerűen imádom. Az angol is tetszik, de az inkább miután elolvastam. Viszont utána többet mond el, míg a magyar inkább a szépségével hívja fel magára a figyelmet. Végül is mindkettő hatásos: egyszerű, de nagyszerű.

A történet:

 

Kis háttérinfó: a történet Angliában játszódik 1900-ban. A világban az emberek matériákhoz (anyagokhoz) köthetik magukat, ha elvégzik a szakiskolát. Viszont nem minden anyaghoz lehet kötődni, csupán azokhoz, amiket ember teremtett (pl. papír, gumi, tükör, fém). Létezik egyfajta tiltott mágia, amely az emberi húst és vért használja. Őket metszőknek nevezik (megjegyzés: ez elég durva és kegyetlen varázslat. Mind a felhasználása mint az "alapanyag" kinyerése szempontjából).

Egy-egy mágiát csak úgy lehet használni, ha az ember egy megszeghetetlen esküvel hozzáköti magát az adott anyaghoz (csak egyhez lehet tartozni).

Maga a történet főszereplője Ceony Twill, aki nagy álmokat dédelget a jövőjével kapcsolatban: fémműves szeretne lenni. Ez a vágya semmisül meg, amikor közlik vele, hogy "az egyensúly megőrzése érdekében" hajtogatónak kell tanulnia. Vagyis a papírhoz kell kötnie magát örök életére. Persze tiltakozik, de nincs más lehetősége. Tanárának Thane mágust jelölik ki. A fiatal férfi a különcködés teljes tárházát bemutatja: egy isten háta mögötti házban él, a "komornyikja" egy papírból (mi másból?) készült csontváz, és a lány szerint csoda hogy addig kihúzta konzerven és kenyéren. Zöld szeme sok mindent elrejt a kíváncsi tekintetek és új tanonca elől. A lány már kezd belenyugodni a helyzetébe, mikor egy ismeretlen nő, Lira, megtámadja a házat. A nő nem vesztegeti az idejét: ártalmatlanná teszi Ceonyt, majd szó szerint eltűnik a mágus szívével. A lánynak sikerül életben tartania Thane-t, ám ez nem végleges- csak 1-2 napot nyert. Végül egy őrült küldetésre szánja el magát. Titokban, egyedül indul útnak, hogy az őrült metszőtől visszaszerezze mestere szívét és lehetőleg még időben visszaérjen vele, hogy tudjon rajta segíteni. Végül is, mi sülhet el rosszul?

Főbb szereplők:

By: Jynette Tigner

Ceony Twill: Nyakas lány, de talpraesett. Hihetetlenül unalmasnak találja a papírmágiát, így mikor kiderül, hogy ahhoz kell kötnie magát, vehemensen tiltakozik. Egy idő után azonban kezd belenyugodni és belátni, hogy a papírmágia is sokrétű és hasznos. Tanárát is egyre jobban megkedveli. Egészen annyira, hogy hajlandó legyen egy őrült nyomába eredni és olyan helyekre merészkedni, ahová Thane önszántából be sem engedné.

Emery Thane: Zárkózott, igazi különc. Fiatal korához képest (30 éves) sok mindenen ment már keresztül. A könyv elejénél még átlagos, mezei karakternek tűnik, aztán a történet előrehaladtával derül fény mind a személyiségére mind a múltjára. Amint kezdenek a helyükre kerülni a kirakós darabjai, úgy kap választ az olvasó a jelen kérdéseire.

Pár oldal alatt megkedvelhető karakter. Kb attól a pillanattól kezdve, hogy megjelenik. :D

Lira: Ő az első könyv főgonosza. Hirtelen robban (szó szerint) a történetbe, ellopja azt, ami szerinte neki jár, majd dolga végezettével távozik. Természetesen arra is fény derül idővel, hogy milyen kapcsolat van Emery és közte.

Vélemény:

A világa: Nagyon tetszett, hogy nem születnek a karakterek mágikus erővel, hanem ki kell tanulniuk, meg kell érte dolgozniuk. Csak ezek után kezdhetnek neki magának a matériának az elsajátításába. Az is plusz pozitívum, hogy mindenkinek csak egyféle ereje lehet (egyféle matériához tud kötődni), így senki sem tud Jolly Jokert játszani.
A könyv elején a matériahasználók közül a leghaszontalanabbnak tűnnek a hajtogatók. Elvégre gyenge az anyaga, hamar tönkremegy, és pl. a fémhez hasonlítva nem tűnik valami veszélyes eszköznek. Egyszóval teljesen átéreztem Ceony ellenérzését. Azonban később rengeteg aranyos (jól olvastátok) és hasznos dolog derül ki. Ilyen a jóslás, a papírállatok életre keltése (itt az aranyos), pajzsfüzér vagy robbanó rombuszok készítése.

Karakterek: Emery Thane esetében közvetlen közvetett karakterbemutatást alkalmazott az írónő. Elsőre furcsa lehet olvasni, de talán így tudom a legjobban megfogalmazni. (Szerintem ez egy egészen különleges és zseniális módja egy szereplő jellemzésének.) Mindenesetre döbbenetes az alaposság és szempont, amiből megismerhetjük a szíve legmélyéig.

Nekem kicsit negatívum volt, hogy bár Ceony a könyv főszereplője,mégis sokkal kevesebbet lehet róla megtudni, mint Emeryről. A karaktere is lassan bontakozott ki, de erre megérte várni. A történet elején kap az olvasó némi információt a személyiségéről, és ahogy kiderül róla is egy-két dolog, az teljesen más megvilágításba helyezi ezeket az elemeket. Nagyon tetszett, hogy nem nyávog amikor beüt a krach, hanem igyekszik kivágni magát. A humoros megjegyzéseit is imádtam, találóak voltak. Mindezek ellenére volt három dolog, ami nekem fura volt vele kapcsolatban.

Az első ilyen mindenképpen az, hogy simán lazán körbenézett mind Thane dolgozószobában (csukva volt az ajtó és könyörgöm, 2 perccel előtte lett tanítvány!), mind a hálószobájában. Engem ezek eléggé zavartak, de lehet, hogy másnak nem szúrt volna szemet.

A második: elhiszem, hogy Ceony belezúgott a mesterébe (nem hiszem, hogy ez spoiler lenne)- szerintem amúgy kicsit én is beleszerettem. De most komolyan. Megjelenik egy ismeretlen aki tiltott mágiát használ, kis híján kinyírja a főszereplőt, ellopja Emery szívét és kiderül, hogy a nőt már régóta körözik. Lira már évek óta metsző. Ceony még csak pár hónapja tanítvány. De mit csinál erre a főszereplő? Elköt egy papírrepülőt, majd minden terv és felkészültség nélkül indul egy többszörös gyilkos után. Nem, nem tudom, hogy én a helyében mit tettem volna. De az biztos, hogy ez kicsit (nagyon) felelőtlen dolog volt.

A harmadik spoileres lenne, így arról csak annyit mondok, hogy a "végső harc" alapja kicsit talán sablonosra sikerült. Szerencsére a megvalósításáról ez egyáltalán nem mondható el. Tetszett benne az a csavar, elég váratlan volt (némileg hátborzongató), de mindenképpen nagyot dobott rajta.

A történet: eddig még nem mondtam, de összesen 232 oldalas a könyv. Elsőre talán kicsit rövidnek tűnhet, de hidd el, nem az. Az izgalmas részek mindössze egy nap alatt játszódnak.

Képzeld el, hogy ülsz egy szimpla kerekes forgószéken, egy kis szoba közepén. A szobában mindenféle tárgy hever valamilyen rendezett összevisszaságban. Ahogy indul a történet, úgy indul lassan körbe a szék; neked csak annyi a dolgot, hogy nézd a tárgyakat, amikből a történet kibontakozik. Ott ülsz, és azon gondolkodol, hogy ez eddig szép és jó, de nem akkora durranás. Ezt még végiggondolni sincs időd, mert megjelenik mögötted az írónő. "Kapaszkodj" súgja, majd hirtelen meglöki a széket, ami most már nyaktörő sebességgel száguld. De még mindig nem ért a szoba kiinduló pontjára- úgy látszik nagyobb, mint hitted. A tárgyak között is egyre könnyebben ismered fel az összefüggést, a rendszerüket. Aztán a vége előtt megint lelassul a mozgás, majd megáll. "Bár a vége kicsit kiszámítható volt, de azért megérte"- gondolod, majd lassan felállsz, kinyújtózol és mész tovább. A következő szoba felé :)

Mindenkitől bocsánat, akinek nem szimpatikus ez a közvetlen szemszög és írásmód, de nekem ez volt az érzésem, miután elolvastam :)

By: Alexandra A. Ocampo

Kedvcsináló idézetek:

 

-Azt hallotta, hogy az első évben sok mágus fizikai munkát végeztet a tanoncával, hogy alázatra kényszerítse, vagy talán megtörje. Remélte, hogy az ő esetében nem így lesz. Habár ezeknek a könyveknek a vastagságát elnézve Thane előbb mintha mentálisan készülne megtörni.

-Hogy érzi magát? – kérdezte Ceony.

...

-Mint akinek végigtrappolt valaki a mellkasában, és benézett mindenhová, ahová nem kellett volna.

-Lehet, hogy nem is gonosz, ráncolta a homlokát Ceony. Csak őrült. (Thane-ről, a könyv elején :D )

By: StarMasayume

-Isten ments, hogy pont úgy nézz ki, mint mindenki más.

-Thane később levizsgáztatta az előkészítő hajtások nélküli békahajtogatás témaköréből. Megbukott, de csak mert a papírmágus kikötötte, hogy a békájának le kell győznie az ő békáját egy gyorsasági versenyben, és Ceony békája majdnem két méterrel lemaradt


Everglow értékelésével molyon találkoztam, és szerintem tökéletesen leírja az olvasás utáni állapotot:
"1. nap: Papírt hajtogat. Stop.
2. nap: Papírt hajtogat. Stop.
54. nap: Még mindig papírt hajtogat. Stop.
(…)
235. nap: A nyamvadt papírmadár nem akar elrepülni, pedig nem egyszer átkoztam meg. Stop.
389. nap: A papírcsontváz életre kelt, és most a lakásban garázdálkodik. Csak ne most jöjjenek vendégek. Legalább Jehova Tanúi nem akarnak többet bekopogni és az ablakon bemászni sem. Azóta a ház környékét is elkerülik. Stop"

Összességében:

Szerintem egy kellemes olvasmány, egyszer mindenképpen érdemes elolvasni (ha másért nem, de Emery zöld szeméért igen). Nem került fel a kedvenceim listájára, de még egy párszor újra fogom olvasni az évek folyamán. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit kikapcsolni. A történések és a nem maratoni hossza tökéletessé teszik erre.