 |
| By: Lardacil |
Infók:
Brian McClellan Lőpormágus trilógiájának első része 2015-ben jelent meg kis hazánkban, egy évvel azután, hogy elnyerte David Gemmel Morningstar díját a Legjobb fantasy debütálás kategóriában. Rusznák Csaba kitűnő munkát végzett az 550 oldalas mű fordításával, nem voltak benne magyartalan mondatok, én nagyon elgépelési hibát sem találtam. Szerencsére a Fumax Kiadó nem végzett félmunkát, így a teljes sorozat megtalálható az itthoni könyvesboltokban is. A második kötet a Karmazsin hadjárat, a harmadik az Őszi köztársaság címet viseli.
A történet:
Történetünk egy baljós éjjelen kezdődik, mikor egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőt a királyi palotába hívatnak. Hamarosan kiderül, hogy Tamás tábornagy, aki nem mellesleg lőpormágus, megdöntötte a költekező, népével egyáltalán nem törődő király hatalmát. A problémák azonban csak innen kezdődnek: egy ismeretlen, nagy hatalommal rendelkező kiváltságos megszökött a palotából "tisztogatás" közben. A tábornagy egy bizottsággal döntötte meg az abszolutizmust, viszont valaki áruló közülük és Tamás életére tör. A tábornagy azzal bízza meg Adamat volt felügyelőt, hogy derítse ki az áruló kilétét, illetve járjon utána a királyi kiváltságos társaság tagjainak utolsó figyelmeztetésének: Kresemir ígéretének. Míg a felügyelő a megbízás felgöngyölítéséhez lát, a tábornagy igyekszik úrrá lenni a káoszon, amit a király teremtett: a kincstár üres, az ország eladósodott, a lakosok éheznek. Eközben Tániel, Tamás fia amint hazaér, máris új parancsot kap: kapja el a kiváltságost, aki megszökött a palotából. A körülmények azonban szépen lassan túlnőnek rajta. Rá kellett hogy jöjjön: itt már az egész ország, Adró sorsa a tét. A végén minden szál összefut és még Tamás tábornagy is kénytelen lesz átértékelni, hogy vajon léteznek-e istenek.
Szereplők:
Tamás tábornagy: Eléggé megosztó személyiségként ismerjük meg (tapasztalatom alapján inkább a könyv mint az olvasók szemszögéből), akinek makacsságához olyan hatalom is járul, amellyel véghez tudja vinni azt, amit elgondolt. Szerintem nem mindig jó dolgok alapján dönt, de legalább szeretne valamit tenni az elszegényedett és eladósodott országáért. És hogy megfizessen a felesége haláláért. Ennek érdekében már régen feladta apai szerepét.
Kétlövetű Tániel: A nevét nem véletlenül kapta. Nagy hírnévre és elismertségre tett szert katonai képzettségével. Elég rideg közte és az apja közötti kapcsolat. Nem sokat javít ezen, mikor Tamás megkéri: ölje meg legjobb barátját. Ráadásul nem rég ért haza egy olyan háborúból, amihez semmi köze nem volt, mégis részt kellett vennie benne. Ekkor barátkozott össze egy daníz (barbár) lánnyal, Ka Poellel.
Ka Poel: Egy daníz (barbár) lány, aki miután Tániel megmentette az életét, követi őt mindenhová. A könyv folyamán kölcsönösen húzzák ki egymást a csávából. Bár néma, mégis kitűnően megérteti magát környezetével. Kicsit titokzatos karakter. Mágiája mibenléte először ismeretlen, aztán szépen lassan derül ki az olvasó számára.
Adamat felügyelő: Nehéz helyzetbe kerül egy kölcsön miatt, amit végül nem tud megfizetni. Mikor Tamás tábornagy felkéri, hogy nyomozza ki Kresemir ígéretét, nem tehet mást- elvállalja a megbízást. Ezt hamar megbánja, mikor a tartozása sötét emberek kezébe kerül, akik hamarosan a családjával kezdik zsarolni, hogy ők is tudjanak a nyomozás, illetve a tábornagy lépéseiről.
Vélemény:
Igazán szerencsésnek mondhatom a 2017-es évet, hiszen nem csak A szél neve című könyvvel bővült a kedvenceim listája, hanem a Vérrel írt ígéretek is rögtön oda került. Megmondom őszintén, először a borítója fogott meg (megint). Mikor elolvastam a leírását, félretettem, mondván nekem ezek nem szoktak tetszeni. Viszont a könyv nem így gondolta. Mikor már vagy harmadszorra jött velem szembe furfangosabbnál furcsább (nem elírás :D ) módokon a legváratlanabb helyekről, feladtam "egy próbát végül is megér" alapon. És megérte! Az első pár oldal után már nem tudtam letenni (klisé, de igaz). Van benne komoly, vicces, körömrágós rész is. Nekem totális befutó lett.
A történet három szálon fut: Adamat felügyelőén, Tamás tábornagyén és Tániel lőpormágusén. Szerintem ezt nagyon jól megoldotta az író, mert nem veszett el a részletekben, mégis teljes körű betekintése van az olvasónak a történésekbe, és nem veszik el a szálak között ("Jaj, mi is történt legutóbb ennél a karakternél?") Könnyen megérthető, hogy ki mikor mit és miért csinál(t). A szereplők kidolgozottak, valósághűek, van karakterfejlődésük. Mindenki találhat magának szerethető figurát, mégsem a szokásos jellemekkel találkozunk. Először kicsit meglepődtem, de nagyon tetszett, hogy az író magyaros neveket is használt és nem a fordítás miatt lettek ezek. Pl.: Tamás (igen, á-val), Adopest. És ha már nevek: vannak szokványosabbak és kevésbé használtak, ami egy külön színt visz az olvasásba.
Valószínűleg a nagy francia forradalom adta az alapötletet, de McClellan ehhez kreált egy érdekes világot, értelmes karakterekkel és olyan mágiával, ami egyedülálló a fantasyben. Ahogy kezdett önálló életre kelni a történet, az író hagyta kibontakozni, elszakadni a forradalom történéseitől és létrehozni a sajátját. Sajnos nem minden író meri megtenni ezt a lépést, úgyhogy ez külön érdeme az írónak.
A könyvben fantasy révén hatalmas szerepet kap a mágia. Ezt próbálom nagy vonalakban felvázolni. Tehát: vannak lőpormágusok, kiváltságosok, fortélyosok és varázsrontók.
A lőpormágusok képesek érzékelni a feketelőport, begyújtani több km távolságból, elvezetni a begyújtott lőpor energiáját, illetve a lőport felszívva ún lőportranszba kerülnek. Ilyenkor kiélesednek az érzékszerveik, gyorsabbak, szívósabbak fizikálisan is. A túlzott lőpor használata azonban lőporvakságot okozhat, illetve ha arany kerül a véráramukba, akkor amíg az el nem tűnik onnan, addig el lesznek vágva a lőportól. A lőpormágusok ellen fejlesztették ki a légpuskát, amit nem éreznek meg és nincsenek rá befolyással.
A kiváltságosok képesek kapcsolatba lépni kezük mozgatásával egy-egy elemmel (tűz, víz, föld, levegő, éter). Megvan egy bizonyos sorrend, hogy kinek melyikhez mennyi tehetsége van, tehát nem
lehet mindenki mindenható- kivéve ha isten az illető.
A fortélyosok csak egy megadott valamiben jók, pl.: kiszúrja ha hazudik valaki, nincs szüksége alvásra, stb. Vannak erősebb és gyengébb fortéllyal rendelkezők.
A varázsrontók olyan kiváltságosok vagy fortélyosok, akik elvágták magukat a Mástól, így körülöttük egy megadott sugáron belül képesek semlegesíteni a mágiát.
(A Más egy olyan dimenzió [vagy mi], ahonnan a kiváltságosok előhívják a mágiájukat, illetve ha kinyitják a "harmadik szemüket", akkor képesek látni egy másik kiváltságost és egy erős fortélyost. Még akkor is, ha látótávon kívül van az illető, illetve esetlegesen hogy milyen erős. Egy erős fortélyos is képes a Másba való nézésre.)
Kedvcsináló idézetek:
-"Olem, gondoskodjon róla, hogy a fő-diocelt elhelyezzék egy lenti szobában. Terjessze el, hogy csúnyán leesett a lépcsőn, és találjon hozzá szemtanúkat. Nyomozó, biztos vagyok benne, hogy maga is látta.
Adamat megigazította kabátját.
– Ronda egy zuhanás volt. Kettőt is bukfencezett, mire el tudtuk kapni.
– Azt hiszem, valóban így történt. Doktor, mit írna fel Charlemundnak?
Petrik lenézett az eszméletlen fő-diocelre.
– Arzént?
– Na, de komolyan. Valamit, ami jókora fejfájással és alapos emlékezetkieséssel jár.
– Ciánt.
– Doktor!
– Kitalálok valamit – morogta Petrik."
 |
| Allison Whitley/Mariah Lynn Holman (nem sikerült kinyomozni, hogy melyikük volt a kép alkotója) |
-"Lehetséges, hogy ellenállást tanúsít majd.
Tamás megsimította a pisztolyát.
-Remélem is.
-Hajlandó megkockáztatni, hogy a testőreinél esetleg van néhány légpuska? Már egy is elég.
-Elrontja a szórakozásomat, Olem. Tényleg."
-"Egyszerre egy golyóval. De mégsem, gondolta, elvégre ő Kétlövetű Tániel. Kettesével fogja csinálni."
-" Az unokatestvérem dohánnyal kereskedik, uram.
– És miért rejtegeti a háta mögött?
Olem vállat vont.
– Ön antialkoholista, és köztudomású, hogy nem szenvedheti a dohányzást sem.
– Akkor hát miért rejtegeti a háta mögött?
– Arra várok, hogy elforduljon és beleszívhassak, uram."
-"Kezd magához térni, uram.
– Jobban örülnék neki, ha még nem tenné.
Olyan hang hallatszott, mintha kalapáccsal ütöttek volna húsra.
– Nem fog."
Összegzés:
Lehet, hogy most kicsit elfogult vagyok, de nem tudnék negatívumot felsorolni. Esetleg annyi, hogy molyon többeknek nem tetszett annyira Adamat szála. Velük valahol egyet tudok érteni, mert Tamást és Tánielt sokkal jobban a szívembe zártam, mégse mondanám, hogy gyengébb lenne az a történetrész vagy karakter.
A könyv izgalmas, fordulatos, néhol humoros. Természetesen pár szereplő elhull a történet folyamán és a forradalom is "kötelez", de nem folyik vér a könyvből ha kinyitja az ember. Egyszóval mindenkinek ajánlom :)
 |
| On the Desk of a Powder Mage by Jeff Yargas |
Fontos még megemlítenem, hogy a blogban megjelenített képek főleg a Googleről származnak. A fan artok Pineterstről jöttek, viszont ott legtöbbször szinte lehetetlen kinyomozni a alkotót, így őket nem is tudjuk megemlíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése